„Olyan rosszul érzem magam, biztos meg fog jönni” – szinte mind hallottuk már ezt a mondatot nő szájából, esetleg mi magunk is érintettek lehetünk a PMS-ben, teljes nevén premenstruációs szindrómában. Jó néhányan számolnak be többek közt mellfeszülésről, hangulatingadozásról, fejfájásról, puffadásról, bőrtünetekről a menzeszt megelőző időszakban. A lányok pedig már az első menstruációtól azt hallgatják, hogy ez normális, el kell viselni. Ez tévedés: az egyhetes szenvedés véletlenül sem számít a női lét természetes velejárójának.

Normális-e a PMS?

Tény, hogy a menstruációt megelőző napokban sok nő nincs élete formájában. Ez teljesen normális, így vagyunk megalkotva, nem ebben az időszakban fogunk hegyeket megmozgatni. Normális, ha kicsit fáradtabbnak, türelmetlenebbnek érezzük magunkat, ha kevesebb az energiánk, mint máskor. Még az is rendben van, ha picit feszülget a mellünk, 1-2 pattanás megjelenik az arcunkon, és érezzük a hasunkat. De az, hogy minden egyes hónapban napokra kiforduljunk önmagunkból, hogy erős fizikai fájdalmakkal kelljen létezni, egyáltalán nem oké.

Nincs rendben, hogy napokig fáj a fejünk, hogy a mellünk annyira érzékeny, hogy a póló is zavaró, hogy olyan hasi görcsökkel küszködünk, hogy az ágyból is kihívás kimászni. A nagymértékű hangulatingadozások, levertség, extrém türelmetlenség is arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nem jól működik.

Árulkodó tünetek

Ha tehát a premenstruációs tünetek annyira intenzívek, hogy komoly hatással vannak a mindennapjainkra, az valamilyen problémára enged következtetni. A jelenség lehet időszakos, ekkor gondolhatunk például egyszerűen túl sok stresszre, de ha minden egyes hónapban megkeseríti az életünket a PMS, akkor jó okunk lehet feltételezni, hogy a hormonális egyensúly nem tökéletes.

A durva PMS tünetek mögött többek közt az alábbi rendellenességek állhatnak:

• ösztrogéndominancia,
• magas prolaktin szint,
• pajzsmirigyproblémák,
• policisztás ovárium szindróma (PCOS),
• inzulinrezisztencia (IR).

Ne fogadjuk el a fájdalmakat!

A fentiek miatt fontos, hogy ne fogadjuk el, hogy a szenvedés a női lét velejárója minden egyes hónapban; ha annyira erősek a tünetek, hogy komolyan befolyásolják a mindennapjainkat, igenis érdemes utánajárni és kivizsgáltatni.

Sokszor ez sem könnyű, mert az orvosok is hajlamosak legyinteni, és azt mondani, hogy „ez ezzel jár” – nem, van az a szint, amikor már nem csak erről van szó. Addig kell menni, amíg olyan orvost találunk, akit valóban érdekel a problémánk, és nem bagatellizálja el!

Ha megvan a kiváltó ok, és megkapjuk a megfelelő kezelést, illetve hajlandóak vagyunk az egészségünk érdekében változtatni az életmódunkon, akkor a PMS is eltűnik, vagy legalábbis jelentősen mérséklődik. Sokszor ugyanis a helyes táplálkozás és a rendszeres mozgás is nagyon fontos pillére a változásnak. Megoldás tehát lenne, csak azt gondoljuk, hogy ezek a tünetek olyasmik, amiket kénytelenek vagyunk elviselni – ez a felfogás az, aminek változnia kell!