Ha megkérdeznék tőlem, hogy megbántam-e valamit az eddigi életem során, azonnal rávágnám, hogy igen, bárcsak orvosnak tanultam volna. 
Emlékszem arra a pillanatra, amikor ez először megfogalmazódott bennem. Laparoszkópos endometriózis műtét után feküdtem az őrzőben, figyeltem az orvosokat és az ápolókat és belém hasított az érzés, hogy én ezt akarom csinálni. Embereknek segíteni, emberekkel foglalkozni. Éles váltás volt ez az életemben, mert egészen addig kórházfóbiám volt, de hát nincs mit tenni, ha egy belső hang megszólít… 
Még abban az évben beiratkoztam egy egészségügyi képzésre, ahol többek között klinikumot, élettant, anatómiát, hisztotechnikát és dietetika alapokat tanultam. Ekkor már számos kórházi osztályon önkénteskedtem és jártam gyakorlati oktatása, hogy szokjam a miliőt.
Emlékszem az első napra, amikor átléptem a kórház küszöbét olyan szerepben, amilyenben még sosem voltam. "Most én leszek az, aki segít." Mélyvíz, hála, öröm, szomorúság, sírás, harag, düh, gyász, kétségek.  Elbizonytalanodtam. Sokszor. Minden alkalommal.
Már örülök, hogy nem adtam fel és a fenti érzések ellenére mégis minden nap visszatértem a kórházba. Máig nem tudom megmagyarázni, hogy azokban a mély pillanatokban mi hajtott. Szerencsére mire jött az igazi feketeleves, sikerült megerősödnöm és kellően asszimilálódnom a környeztehez. 

Ezután tovább szakosodtam a patológia irányába, amely újabb egy éves oktatást és gyakorlatott jelentett számomra. 
Egy év után, további 1,5 évet töltöttem az egyik budapesti kórház patológia osztályán.  Ezzel párhuzamosan a már évek óta tartó emésztési zavarokat sikerült megspékelnem némi menstruációs problémával is, még nagyobb fókuszba került nálam a női egészség és a hormonális egyensúly.  Rengeteget kérdeztem az orvosoktól, de minden válasz után úgy éreztem, hogy  még többet akarok tudni, ezért bújtam a nőgyógyászati és endokrinológiai szakkönyveket. Ahogy a patológián hónapról hónapra fejlődtem, egyre jobban kezdett hiányozni a betegágy melletti munka és a valós kontakt a betegekkel, ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek a kórház egyik aktív osztályára, miközben számos továbbképzésen vettem részt és szakmai könyvet olvastam el, hogy kiegészítsem és elmélyítsem az addig megszerzett tudásomat. 
Önfejlesztés, tanfolyamok, autodidakta tanulás máig a mindennapjaim részei.  
Kisebb kihagyás után visszatértem a patológiára és jelenleg is önkéntes ápolóként tevékenykedem az egyik budapesti kórház onkológia osztályán.
Ha időm engedi, a Semmelweis Egyetem egyes nyílt előadásait is látogatom. 

Hatalmas álmom, hogy a hagyományos, ún. konvencionális szemléletű orvosokkal együttműködve komplementer megoldásokat kínálva dolgozzunk együtt

Egészségügyi szekképzések:

Géniusz Plusz Oktatási Központ - Általános ápolás,  Szövettani/Patológus asszisztens
Konnektív Felnőttképző  -  Természetgyógyászat - jelenleg

Egyéb:

Prunam - Meditáció Instruktor 

Romhány Viktória