A PCOS – 2026 óta egyre gyakrabban PMOS, vagyis Polyendocrine Metabolic Ovarian Syndrome – nem egyetlen, mindenkinél ugyanúgy megjelenő állapot. Két nőnek lehet ugyanaz a diagnózisa úgy, hogy az egyiknek rendszertelen a ciklusa és erős szőrnövekedése van, a másiknak szabályos a menstruációja, de magasabb az androgénszintje és policisztás petefészek-morfológiája látható ultrahangon.

Ez nem ellentmondás.

A PCOS/PMOS egyik legfontosabb sajátossága éppen az, hogy heterogén szindróma: különböző hormonális, reproduktív és metabolikus jellemzők kombinációjában jelenhet meg. A szakirodalomban ezért négy klasszikus PCOS-fenotípust különböztetünk meg: A, B, C és D fenotípust. Ezek nem négy különböző betegséget jelentenek, hanem annak négy lehetséges megjelenési formáját, hogy a PCOS három fő diagnosztikai jellemzője közül melyek vannak jelen.

Először tisztázzuk: mi az, hogy fenotípus?

A „fenotípus” elsőre bonyolult orvosi szónak tűnhet, de a lényege egyszerű. Azt írja le, hogyan jelenik meg egy adott állapot az adott embernél.

PCOS/PMOS esetén a fenotípust három fő jellemző kombinációja alapján határozzuk meg:

1. hiperandrogenizmus, vagyis fokozott androgénhatás;
2. ovulációs zavar;
3. policisztás petefészek-morfológia, röviden PCOM.

A jelenlegi nemzetközi irányelv alapján felnőtteknél a diagnózis általában akkor állítható fel, ha más, hasonló tüneteket okozó állapotok kizárása után e három jellemző közül legalább kettő jelen van. A négy lehetséges kombinációból jön létre a négy klasszikus fenotípus.

Fontos azonban már az elején leszögezni: a fenotípus nem egyenlő az interneten terjedő „PCOS-típusokkal”. Találkozhatsz olyan elnevezésekkel, mint „inzulinrezisztens PCOS”, „mellékvese-PCOS”, „gyulladásos PCOS” vagy „fogamzásgátló utáni PCOS”. Ezek nem a jelenlegi nemzetközi diagnosztikai rendszer hivatalos fenotípusai. A szakmailag használt négy fenotípust a hiperandrogenizmus, az ovulációs zavar és a policisztás petefészek-morfológia kombinációja határozza meg.

Mit jelent a hiperandrogenizmus?

A hiperandrogenizmus az androgén hormonok fokozott jelenlétét vagy hatását jelenti.

Megjelenhet klinikailag, vagyis tünetek formájában. Legjellegzetesebb jele a fokozott terminális szőrnövekedés, például az arcon, állon, mellkason vagy hason. Megjelenhet biokémiailag is, vagyis laborvizsgálattal kimutatható magasabb androgénszintek formájában. A tesztoszteron mellett más androgének – például az androsztendion vagy a DHEA-S – is szóba kerülhetnek a kivizsgálás során, bár a nemzetközi irányelv elsősorban a teljes és szabad tesztoszteron megfelelő minőségű mérését hangsúlyozza. Az akné és a női típusú hajritkulás is összefügghet androgénhatással, de önmagukban kevésbé specifikus jelei a hiperandrogenizmusnak.

Mit jelent az ovulációs zavar?

Sokan úgy gondolják, hogy ovulációs zavar csak akkor állhat fenn, ha valakinek hónapokra kimarad a menstruációja. Pedig ez szélesebb kategória. Az ovuláció ritkán történhet meg, teljesen el is maradhat bizonyos ciklusokban, illetve a menstruációs ciklus rendszertelenné válhat. Felnőttkorban – a menarche utáni első évek elmúltával – a 21 napnál rövidebb vagy 35 napnál hosszabb ciklusok, illetve évi nyolcnál kevesebb menstruáció már ovulációs zavarra utalhatnak a nemzetközi irányelv szerint. Fontos azonban, hogy rendszeresnek tűnő ciklus mellett is előfordulhat ovulációs zavar. Vagyis az, hogy minden hónapban megjön a menstruációd, nem bizonyítja száz százalékosan, hogy minden ciklusban történt peteérés.

És mi az a policisztás petefészek-morfológia?

A policisztás petefészek-morfológia nem azt jelenti, hogy a petefészkeid tele vannak klasszikus értelemben vett cisztákkal. Ultrahangon sok apró, fejlődésben lévő tüsző és/vagy nagyobb petefészek-térfogat lehet látható. Éppen ez a félreértés volt az egyik oka annak, hogy 2026-ban a PCOS nemzetközi nevét PMOS-ra, vagyis Polyendocrine Metabolic Ovarian Syndrome-ra változtatták. Az új név jobban hangsúlyozza, hogy egy összetett hormonális és metabolikus állapotról van szó, nem egyszerűen „cisztás petefészekről”. A diagnosztikai ajánlások ettől nem változtak.

Most pedig nézzük meg a négy fenotípust.

A fenotípus – a „klasszikus”, teljes PCOS/PMOS-kép

Az A fenotípusban mindhárom fő jellemző jelen van:

hiperandrogenizmus + ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia.

Ez tehát az a megjelenési forma, amelyben a diagnosztikai triász minden eleme megtalálható. Egy ilyen nőnél például rendszertelen vagy ritka menstruáció jelentkezhet, mellette fokozott szőrnövekedés vagy laborban igazolt magasabb androgénszint, az ultrahang pedig policisztás petefészek-morfológiát mutathat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden A fenotípusú nőnek ugyanazok a tünetei vannak. Lehet valaki normál testsúlyú, és lehet túlsúlyos. Lehet erős aknéja, miközben másnál az akné egyáltalán nem jelentkezik. Lehet jelentős inzulinrezisztenciája, miközben másnak lényegesen kedvezőbb a metabolikus profilja. Csoportszinten azonban az A fenotípust a kutatások gyakran a kifejezettebb metabolikus kockázattal járó fenotípusok közé sorolják. Egy friss szakirodalmi áttekintés szerint az A és B fenotípusban általában gyakoribb az inzulinrezisztencia, a kedvezőtlen lipidprofil és a metabolikus szindróma, mint a kevésbé hiperandrogén fenotípusokban. Ez azonban statisztikai tendencia, nem egyéni jóslat. Ha A fenotípusod van, abból nem következik automatikusan, hogy inzulinrezisztens vagy, és az sem, hogy biztosan termékenységi problémád lesz.

B fenotípus – hiperandrogenizmus és ovulációs zavar, policisztás petefészek-kép nélkül

A B fenotípus esetén:

hiperandrogenizmus + ovulációs zavar van jelen, de nincs policisztás petefészek-morfológia. Ez az egyik legjobb példa arra, hogy a PCOS/PMOS diagnózisához egyáltalán nem szükséges „policisztás petefészek”. Valakinek lehet teljesen normálisnak tűnő petefészek-ultrahangja, és ettől még megfelelhet a PCOS/PMOS diagnosztikai kritériumainak. Ez sokakat meglep, mert a PCOS régi neve miatt a köztudatban nagyon erősen él az elképzelés, hogy ultrahangos eltérés nélkül nincs PCOS. Pedig van. Ha valakinél egyértelmű hiperandrogenizmus és ovulációs zavar áll fenn, a nemzetközi irányelv alapján az ultrahang vagy az AMH még a diagnózis felállításához sem feltétlenül szükséges. A B fenotípust az A fenotípussal együtt gyakran klasszikus PCOS-fenotípusnak nevezik, mivel mindkettőben jelen van a hiperandrogenizmus és az ovulációs zavar. Metabolikus szempontból a B fenotípust is gyakran a magasabb kockázatú csoportok közé sorolják, bár az egyéni különbségek itt is nagyok.

C fenotípus – lehet PCOS/PMOS rendszeres ciklus mellett

A C fenotípus különösen érdekes, mert itt:

hiperandrogenizmus + policisztás petefészek-morfológia van jelen, de nincs nyilvánvaló ovulációs zavar.

Ezt gyakran ovulációs PCOS-nak is nevezik.

Vagyis igen: lehet valakinek PCOS/PMOS-a úgy, hogy rendszeres a menstruációja és ovulációi is vannak. Ez a fenotípus azért is fontos, mert megmutatja, mennyire félrevezető az a mondat, hogy: „Ha rendszeresen menstruálsz, nem lehet PCOS-ed.”

Lehet.

Ha például valakinek rendszeres ciklusa van, ugyanakkor egyértelmű hiperandrogén tünetei vagy emelkedett androgénszintjei vannak, és policisztás petefészek-morfológia igazolható, akkor teljesülhet a diagnózis két kritériuma. A C fenotípusban az anyagcsere-eltérések átlagosan sokszor kevésbé kifejezettek, mint az A vagy B fenotípusban, de ez sem jelenti azt, hogy metabolikus kockázat ne létezne. A hiperandrogenizmus önmagában is kapcsolatban állhat kedvezőtlenebb metabolikus jellemzőkkel. Pont ezért nem szerencsés azt mondani valakinek, hogy „neked csak enyhe PCOS-ed van”, pusztán azért, mert rendszeresen menstruál. A tünetek és kockázatok súlyosságát nem egyetlen betű határozza meg.

D fenotípus – nincs hiperandrogenizmus

A D fenotípusban:

ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia van jelen, de nincs hiperandrogenizmus.

Ezért ezt gyakran nem hiperandrogén PCOS-fenotípusnak nevezik. Például valakinek ritkán vagy rendszertelenül jöhet meg a menstruációja, az ultrahang policisztás petefészek-morfológiát mutat, miközben nincs fokozott szőrnövekedése és a megfelelően mért androgénszintjei is normális tartományban vannak.

A kutatások alapján a D fenotípus metabolikus és hormonális profilja csoportszinten gyakran kedvezőbb, mint a hiperandrogén fenotípusoké. De itt is nagyon fontos a „csoportszinten” szó. Egy D fenotípusú nőnek ugyanúgy lehet inzulinrezisztenciája, túlsúlya, kedvezőtlen lipidprofilja vagy más metabolikus kockázati tényezője. A fenotípus tehát nem helyettesíti az egyéni kivizsgálást.

A négy fenotípus röviden

Ha egyszerűen akarjuk összefoglalni:

A fenotípus: hiperandrogenizmus + ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia.

B fenotípus: hiperandrogenizmus + ovulációs zavar.

C fenotípus: hiperandrogenizmus + policisztás petefészek-morfológia.

D fenotípus: ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia.

A szakirodalomban ezek a Rotterdam-kritériumokból levezetett fenotípusok terjedtek el, és epidemiológiai, reproduktív és metabolikus kutatásokban rendszeresen használják őket.

Melyik a leggyakoribb PCOS-fenotípus?

Erre nincs egyetlen univerzális válasz. A fenotípusok gyakorisága attól is függ, milyen populációt vizsgálunk. Egy 41 vizsgálatot összesítő szisztematikus áttekintésben például a szakrendelésre irányított PCOS-os nők között az A fenotípus jóval gyakoribb volt, mint az általános populációból kiválasztott csoportokban. A szakrendelési populációban az A fenotípus körülbelül 50%-ot tett ki, míg a nem szelektált populációkban csak 19%-ot. Utóbbiakban a C fenotípus volt gyakoribb, körülbelül 34%-os aránnyal. Ennek logikus magyarázata lehet, hogy a kifejezettebb tünetekkel élő nők nagyobb eséllyel kerülnek endokrinológiai vagy nőgyógyászati szakrendelésre. Vagyis amit az orvosok egy klinikán gyakrabban látnak, az nem feltétlenül tükrözi pontosan azt, milyen fenotípusok fordulnak elő a teljes népességben.

Melyik fenotípus jár a legtöbb inzulinrezisztenciával?

A kutatások alapján általában a hiperandrogenizmussal és ovulációs zavarral járó A és B fenotípus mutat kedvezőtlenebb metabolikus profilt. Ezekben csoportszinten gyakrabban található inzulinrezisztencia, diszlipidémia és metabolikus szindróma. A C fenotípusban is előfordulhat metabolikus érintettség, míg a D fenotípus átlagosan sok vizsgálatban kedvezőbb metabolikus profilt mutat. De ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy:

A és B = biztos inzulinrezisztencia, C és D = nincs inzulinrezisztencia.

Ez szakmailag hibás lenne. Az inzulinrezisztencia nem része a fenotípus meghatározásának, és nem is diagnosztikai kritériuma a PCOS/PMOS-nak. A metabolikus állapotot ezért minden esetben külön kell értékelni.

A PCOS-fenotípus ugyanaz marad egész életemben?

Nem feltétlenül. A PCOS/PMOS megjelenése az élet során változhat. Az életkor, testsúlyváltozás, hormonális fogamzásgátlás, terhesség, életmód, kezelések és a reproduktív életszakasz is befolyásolhatja, hogyan jelennek meg az egyes jellemzők. A korábbi szakirodalom már arra is felhívta a figyelmet, hogy nem rendelkezünk olyan erős hosszú távú adatokkal, amelyek alapján a fenotípusokat teljesen stabil, életre szóló kategóriáknak tekinthetnénk. Ezért én inkább úgy gondolok rájuk, mint egy adott időpontban látható klinikai mintázatokra, és nem úgy, mint négy merev dobozra.

Van „jobb” vagy „rosszabb” PCOS-fenotípus?

Nem szeretem ezt a megközelítést. Statisztikailag valóban vannak különbségek a fenotípusok metabolikus és hormonális profilja között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy adott nő számára az egyik fenotípus szükségszerűen „enyhe”, a másik pedig „súlyos”. Egy C fenotípusú nőnek például lehet rendszeres ciklusa, de kifejezett fokozott szőrnövekedéssel vagy aknéval küzdhet. Egy D fenotípusú nőnek nem feltétlenül vannak androgéntünetei, de az ovulációs zavar miatt nehezebben eshet teherbe. Egy A fenotípusú nőnek pedig lehet mindhárom diagnosztikai jellemzője, miközben a metabolikus laboreredményei megfelelőek.

A fenotípus segít megérteni a mintázatot, de nem írja le az egész embert.

Az AMH alapján megmondható, melyik fenotípusom van?

Nem önmagában. Az AMH PCOS/PMOS esetén gyakran magasabb lehet, és felnőtteknél bizonyos körülmények között az ultrahang alternatívájaként felhasználható a policisztás petefészek-morfológia meghatározására. A nemzetközi ajánlás ugyanakkor világosan kimondja, hogy az AMH önmagában nem használható PCOS/PMOS diagnosztizálására. Egy 2026-ban publikált metaanalízis szerint az AMH átlagos szintje valóban különbözhet a fenotípusok között, és az A fenotípusban volt a legmagasabb. A vizsgálatok közötti eltérés azonban nagyon nagy volt, ezért ebből sem lehet egyetlen AMH-érték alapján biztonságosan fenotípust meghatározni.

Miért hasznos egyáltalán tudni, melyik fenotípusba tartozol?

Nem azért, hogy kapj még egy címkét. A fenotípus abban segíthet, hogy jobban megértsük, melyik terület dominál nálad. Ha hiperandrogenizmus van jelen, más tünetek és kezelési célok kerülhetnek előtérbe. Ha az ovulációs zavar dominál és babát szeretnél, a peteérés és a termékenység kerülhet fókuszba. Ha jelentős metabolikus kockázat is társul az állapothoz, annak külön követése és kezelése szükséges. Ugyanakkor a kezelés nem egyszerűen úgy működik, hogy „A fenotípusra ezt kell szedni, B-re pedig azt”. A jelenlegi nemzetközi irányelv a tüneteket, a reproduktív terveket, a metabolikus kockázatot, az életkort, testsúlyt, egyéni preferenciákat és társbetegségeket együtt veszi figyelembe.

Pontosan erről is beszélünk a PCOS/PMOS webináriumon

Azért tartom fontosnak a fenotípusokról beszélni, mert nagyon jól megmutatják, miért nem lehet minden PCOS/PMOS-szal élő nőnek ugyanazt a tanácsot adni.

2026. szeptember 23-án 18:00-tól Dr. Vizer Anna endokrinológus szakorvossal tartjuk a PCOS/PMOS és inzulinrezisztencia webináriumunkat.

Dr. Vizer Anna a konvencionális orvoslás, az endokrinológiai diagnosztika és kezelés oldaláról járja körül a témát. Én, Kormos Viktória fitoterapeutaként, a komplementer medicina, az életmód, táplálkozás, gyógynövények és étrend-kiegészítők mögött álló kutatásokat mutatom be.

Számomra az egyik legfontosabb üzenet éppen az, hogy a PCOS/PMOS-t ne egyetlen laborérték vagy sablon alapján próbáljuk kezelni. Más kérdéseket kell feltenni annál, akinek az ovulációs zavar dominál, mint annál, akinek a hiperandrogén tünetei jelentik a legnagyobb problémát.

A webinárium online lesz, és két hétig visszanézhető.

És mi a helyzet az interneten terjedő „4 PCOS-típussal”?

Itt érdemes különösen résen lenni.

A közösségi médiában sokszor találkozhatsz például ezekkel:

„inzulinrezisztens PCOS”
„gyulladásos PCOS”
„mellékvese-PCOS”
„fogamzásgátló utáni PCOS”.

Ezek nem ugyanazok, mint az A–D fenotípusok. Az inzulinrezisztencia természetesen fontos lehet PCOS/PMOS-ban. Gyulladásos eltéréseket is vizsgálnak a kutatások. A mellékvese által termelt androgének szintje egyes nőknél magasabb lehet. Ebből azonban még nem következik, hogy ezek a nemzetközi irányelvekben elfogadott, külön diagnosztikai PCOS-típusok lennének. A négy hivatalosan kutatott fenotípus továbbra is a hiperandrogenizmus, ovulációs zavar és policisztás petefészek-morfológia kombinációjára épül. Ez különösen fontos akkor, amikor az interneten valaki egyetlen tünet alapján megmondja, „milyen típusú PCOS-od van”, majd ehhez automatikusan étrendet vagy étrend-kiegészítőket rendel. A PCOS/PMOS ennél lényegesen összetettebb.

A lényeg: a PCOS nem egyetlen arcú állapot

Ha csak egy dolgot jegyzel meg ebből a cikkből, ez legyen az:

a PCOS/PMOS diagnózis ugyanaz lehet, miközben két nő hormonális és reproduktív képe egészen különböző.

A négy klasszikus fenotípus:

A: hiperandrogenizmus + ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia
B: hiperandrogenizmus + ovulációs zavar
C: hiperandrogenizmus + policisztás petefészek-morfológia
D: ovulációs zavar + policisztás petefészek-morfológia.

Az A és B fenotípusban általában markánsabb metabolikus eltéréseket találunk, a C fenotípus megmutatja, hogy rendszeres ciklus mellett is lehet PCOS/PMOS, a D pedig azt, hogy hiperandrogenizmus nélkül is teljesülhetnek a diagnosztikai feltételek.

De ezek átlagok és kategóriák.

Én, Kormos Viktória, azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert a gyakorlatban nem egy „A fenotípust” vagy „D fenotípust” kezelünk, hanem egy embert. A fenotípus segíthet megérteni a hormonális mintázatot, de mellette ugyanúgy számít a ciklusod, az ovulációd, a tüneteid, az anyagcseréd, a gyermekvállalási terveid és az, hogy számodra mi jelenti a legnagyobb problémát.

Ha szeretnéd a saját leleteidet és a PCOS/PMOS hátterét ennél sokkal jobban érteni, 2026. szeptember 23-án 18:00-kor várlak a Dr. Vizer Anna endokrinológus szakorvossal közösen tartott PCOS/PMOS és inzulinrezisztencia webináriumunkon.

A célunk az, hogy a diagnosztikától és a laboreredményektől eljussunk egészen addig, hogy mely kezelések, életmódi lehetőségek, gyógynövények és étrend-kiegészítők mögött van valóban értékelhető tudományos bizonyíték, és hogyan férhet meg egymás mellett a konvencionális orvoslás és a komplementer megközelítés.

Az előadás online lesz, és két hétig visszanézhető.

Források és kutatások

A PCOS/PMOS diagnosztikájának és kezelésének jelenlegi nemzetközi alapja a 2023-as International Evidence-based Guideline, amelynek ajánlásai a 2026-os névváltoztatás után is érvényben maradtak.

 

• International Evidence-based Guideline for the Assessment and Management of PCOS/PMOS – Monash University
  Nemzetközi PCOS/PMOS irányelv
• Rotterdam ESHRE/ASRM Consensus – a PCOS diagnosztikai kritériumainak és fenotípusainak alapja.
  Eredeti tanulmány – PubMed
• Lizneva et al.: Phenotypes and body mass in women with PCOS – 41 tanulmányt összesítő szisztematikus áttekintés és metaanalízis az A–D fenotípusok gyakoriságáról.
  Kutatás – PubMed
• Azziz: Determinants of polycystic ovary syndrome – az A, B, C és D fenotípusok és eltérő megjelenésük áttekintése.
  Kutatás – PubMed
• Phenotypic variations in polycystic ovary syndrome: metabolic risks and emerging biomarkers – újabb összefoglaló a fenotípusok hormonális és metabolikus különbségeiről. A jelenlegi bizonyítékok alapján általában az A és B fenotípushoz társul a legnagyobb metabolikus kockázat, míg a D fenotípus átlagosan kedvezőbb metabolikus profilt mutat – de ez nem jelenti azt, hogy D fenotípus esetén nincs metabolikus kockázat.
  Kutatás – PubMed
• Lim et al.: Metabolic syndrome in polycystic ovary syndrome – szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Fontos árnyalat: a metabolikus kockázatot nem önmagában a fenotípus határozza meg; a BMI, derékkörfogat, glükóztolerancia, vérnyomás és lipidértékek is jelentősen befolyásolják.
  Kutatás – PubMed
• AE-PCOS Society: ajánlások a PCOS fenotípusainak kutatásához – a szakmai dokumentum szintén az A–D fenotípusokat különíti el az ovulációs zavar, hiperandrogenizmus és PCOM alapján.
  Szakmai ajánlás – PubMed