A PCOS és az inzulinrezisztencia annyira összekapcsolódott a köztudatban, hogy sokan szinte ugyanannak az állapotnak gondolják a kettőt. Gyakran találkozom azzal a kérdéssel is: „Ha az inzulinterhelésem jó, akkor biztosan nincs PCOS-em?”

A rövid válasz: de, lehet. Lehet PCOS-ed – a 2026 óta használt új nevén PMOS-ed – akkor is, ha nincs kimutatható inzulinrezisztenciád. Az inzulinrezisztencia gyakori és fontos része lehet az állapotnak, de nem feltétele a PCOS/PMOS diagnózisának.

Ez elsőre furcsán hangozhat, hiszen a PCOS-ről szóló tartalmakban szinte mindenhol előkerül az inzulin, az inzulinrezisztencia, a vércukor és a szénhidrát-anyagcsere. Ahhoz azonban, hogy ezt az ellentmondást megértsük, külön kell választanunk három dolgot: hogyan diagnosztizáljuk a PCOS/PMOS-t, milyen szerepet játszhat benne az inzulinrezisztencia, és mit tudunk valójában az inzulinrezisztencia méréséről.

PCOS vagy PMOS? Miért találkozhatsz most már mindkét névvel?

2026 májusában a korábban PCOS-nak – Polycystic Ovary Syndrome-nak – nevezett állapot új nemzetközi nevet kapott: Polyendocrine Metabolic Ovarian Syndrome, vagyis PMOS. Nem új betegségről van szó. A névváltoztatás egyik célja éppen az volt, hogy megszabaduljunk egy régóta félrevezető elképzeléstől: a PCOS neve azt sugallta, hogy az állapot lényege a petefészkekben kialakuló ciszták jelenléte. Valójában nem klasszikus petefészekcisztákról beszélünk, és a szindróma messze túlmutat a petefészkeken. Endokrin, reproduktív, metabolikus, bőrgyógyászati és pszichés vonatkozásai is lehetnek. A 2026-os terminológiai frissítés nem írta át a 2023-as nemzetközi szakmai ajánlásokat: azok tartalma változatlan maradt. A szakirodalom döntő része pedig természetesen továbbra is PCOS néven található meg. Ezért ebben a cikkben a PCOS/PMOS megnevezést használom.

Az inzulinrezisztencia nem diagnosztikai kritériuma a PCOS/PMOS-nak

Ez a legfontosabb pont. A jelenlegi nemzetközi irányelv alapján felnőttkorban a PCOS/PMOS diagnózisa – más lehetséges okok kizárását követően – három fő jellemzőből kettő jelenlétére épül:

1. Ovulációs zavar. Ilyen lehet a rendszertelen, ritka vagy kimaradó menstruáció.

2. Klinikai vagy biokémiai hiperandrogenizmus. Vagyis az androgén hormonok fokozott hatásának tünetei – például fokozott terminális szőrnövekedés – vagy laboratóriumban igazolható emelkedett androgénszint.

3. Policisztás petefészek-morfológia. Ennek megítélésére felnőtteknél ultrahang, illetve megfelelő diagnosztikai algoritmusban AMH is alkalmazható. Az AMH azonban önmagában nem használható PCOS/PMOS diagnosztizálására.

Mi nincs ezen a listán?

Az inzulinrezisztencia.

Ezért például egy nőnél jelen lehet ovulációs zavar és hiperandrogenizmus úgy, hogy közben nincs kimutatható inzulinrezisztenciája. Ettől még teljesülhetnek a PCOS/PMOS diagnosztikai feltételei. Ugyanez fordítva is igaz. Attól, hogy valakinek inzulinrezisztenciája van, még nem lesz automatikusan PCOS/PMOS-a. A két állapot gyakran találkozik, de nem ugyanaz a kettő.

Akkor miért beszélünk ennyit az inzulinrezisztenciáról PCOS esetén?

Mert az inzulinrezisztencia valóban nagyon gyakori PCOS/PMOS-ban, és fontos szerepet játszhat az állapot hormonális és metabolikus folyamataiban. Az egyik legjobb összefoglaló bizonyítékot egy olyan szisztematikus áttekintés és metaanalízis adja, amely 28 vizsgálat eredményeit elemezte. Ezekben az inzulinérzékenységet az úgynevezett hiperinzulinémiás-euglikémiás clamp módszerrel mérték, amely az inzulinérzékenység vizsgálatának egyik referencia-módszere. Az elemzés szerint a PCOS-os nők inzulinérzékenysége átlagosan 27%-kal alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportoké, és a különbség nem volt pusztán a magasabb BMI következménye. A magasabb BMI ugyanakkor tovább rontotta az inzulinérzékenységet.

Ez fontos eredmény, de könnyű félreérteni. A kutatás csoportok átlagát hasonlította össze. Nem azt bizonyította, hogy minden egyes PCOS/PMOS-szal élő nő inzulinrezisztens. A szakirodalom ennél árnyaltabb. Egy nagy áttekintés például arra jutott, hogy az elhízott PCOS-os nők esetében általánosan megfigyelhető az inzulinrezisztencia, miközben a sovány PCOS-os nők egyes csoportjaiban normális inzulinérzékenység is előfordulhat.

Tehát két állítás egyszerre lehet igaz:

PCOS/PMOS esetén csoportszinten gyakoribb az inzulinrezisztencia.

És:

egy konkrét PCOS/PMOS-szal élő nőnek ettől még nem szükségszerűen van kimutatható inzulinrezisztenciája.

Hogyan befolyásolhatja az inzulin a PCOS/PMOS tüneteit?

Az inzulin nem kizárólag a vércukorszabályozásban vesz részt. PCOS/PMOS esetén a magas inzulinszint több ponton is kapcsolódhat a hormonális eltérésekhez. A hiperinzulinémia fokozhatja a petefészek androgéntermelését, miközben csökkentheti a májban az SHBG – sex hormone-binding globulin – termelődését. Az SHBG egy olyan fehérje, amely többek között a tesztoszteront köti meg. Ha kevesebb SHBG áll rendelkezésre, növekedhet a szabad, biológiailag aktív tesztoszteron aránya. Ennek következményeként fokozódhatnak az androgéntúlsúlyhoz kapcsolódó tünetek, például a fokozott szőrnövekedés vagy az akné, és az ovuláció működésére is hatással lehet a hormonális környezet.

Az inzulinrezisztencia és a PCOS/PMOS tehát valóban szorosan összekapcsolódhat. A kulcsszó azonban továbbra is az, hogy kapcsolódhat. Nem minden érintettnél ugyanaz a mechanizmus dominál, és a PCOS/PMOS kialakulását ma sem lehet egyetlen okra visszavezetni.

Ha nincs inzulinrezisztenciám, akkor mitől van PCOS/PMOS-em?

Erre nincs egyetlen rövid válasz. A PCOS/PMOS egy heterogén, többtényezős endokrin-metabolikus állapot. A kialakulásában genetikai hajlam, petefészek-működés, androgéntermelés, neuroendokrin szabályozás, inzulinjelátvitel, testsúly és testösszetétel, valamint környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Ezért sem létezik egyetlen tipikus PCOS/PMOS. Az egyik nőnél az ovulációs zavar a legmarkánsabb. Másnál a hiperandrogenizmus. Valakinél jelentős metabolikus eltérések társulnak hozzá, míg másnál ezek kevésbé kifejezettek. A diagnózis ugyanaz lehet, a mögötte álló biológiai kép azonban nem feltétlenül azonos.Pontosan ezért problémás az a leegyszerűsítés, hogy „a PCOS oka az inzulinrezisztencia”.Az inzulinrezisztencia fontos mechanizmus lehet, de nem tekinthető minden PCOS/PMOS-eset univerzális magyarázatának.

Lehet PCOS/PMOS-om akkor is, ha vékony vagyok?

Természetesen.A PCOS/PMOS nem túlsúlyos nők betegsége.A testsúly és az inzulinrezisztencia között ugyanakkor van kapcsolat. Egy több mint 3000 nőt vizsgáló szisztematikus áttekintés és metaanalízis négy csoportot hasonlított össze: elhízott PCOS-os, nem elhízott PCOS-os, elhízott PCOS nélküli és nem elhízott PCOS nélküli nőket.A HOMA-IR átlagosan az elhízott PCOS-os csoportban volt a legmagasabb. A nem elhízott PCOS-os csoport értéke kedvezőbb volt, de átlagosan magasabb maradt a nem elhízott kontrollcsoporténál.

Ez azonban megint nem jelenti azt, hogy minden vékony PCOS/PMOS-szal élő nő inzulinrezisztens.Egy 78 nőt vizsgáló tanulmányban például a fiatal, sovány PCOS-os résztvevők között az inzulinrezisztencia lényegesen ritkább volt, mint a magasabb BMI-jű csoportban. A 31 sovány nő közül mindössze egynél találtak csökkent glükóztoleranciát az OGTT alapján.Vagyis a „vékony PCOS” sem egyenlő automatikusan a „rejtett inzulinrezisztenciával”.Ugyanakkor a normál testsúly sem garantálja, hogy nincs metabolikus eltérés.Mindkét irányú leegyszerűsítést érdemes kerülni.

Ha jó az éhomi inzulinom, akkor biztosan nincs inzulinrezisztenciám?

Itt egy másik problémához érkezünk: mit értünk pontosan inzulinrezisztencia alatt, és hogyan mérjük?Az inzulinérzékenység közvetlen, pontos vizsgálata bonyolult. Kutatásokban használható például a hiperinzulinémiás-euglikémiás clamp, de ezt nyilvánvalóan nem lehet rutinszerűen minden nőnél elvégezni.A mindennapi gyakorlatban ezért közvetett mutatókat használunk, például éhomi inzulint, HOMA-IR-t vagy terhelés során mért inzulinszinteket.Ezek értelmezésével azonban óvatosnak kell lenni.A nemzetközi PCOS/PMOS-irányelv külön kiemeli, hogy az inzulinrezisztencia fontos patofiziológiai tényező, ugyanakkor a klinikai gyakorlatban elérhető inzulinmérések korlátozott pontosságúak, ezért rutinszerű alkalmazásukat nem javasolja a PCOS ellátásában.

Ez különösen érdekes Magyarországon, ahol az „inzulinterhelés” sokszor szinte automatikusan a PCOS-kivizsgálás részének tekinthető.Nem azt jelenti, hogy az inzulin értéktelen adat. Azt jelenti, hogy nem szabad egyetlen inzulinértékből túl messzemenő diagnosztikai következtetést levonni.

Akkor mit érdemes vizsgálni PCOS/PMOS esetén?

Itt fontos különbséget tenni az inzulinrezisztencia kimutatása és a glükózanyagcsere állapotának felmérése között.A PCOS/PMOS-szal élő nőknél fokozott a csökkent glükóztolerancia és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, ezért a nemzetközi irányelv szerint a glikémiás állapotot a diagnóziskor fel kell mérni, életkortól és BMI-től függetlenül.A jelenlegi irányelv erre a 75 grammos orális glükóztolerancia-tesztet (OGTT) tartja a legpontosabb vizsgálatnak PCOS/PMOS esetén.Ha OGTT nem végezhető, éhomi vércukor és/vagy HbA1c is használható, de ezek kevésbé pontosak lehetnek.A glikémiás állapotot az egyéni kockázattól függően később ismételten is érdemes ellenőrizni.Vagyis az, hogy jelenleg nincs kimutatható inzulinrezisztenciád, nem jelenti azt, hogy a metabolikus egészségeddel PCOS/PMOS esetén soha többé nem kell foglalkoznod.És természetesen azt sem jelenti, hogy később biztosan kialakul valamilyen anyagcsere-betegséged.Kockázatról beszélünk, nem jóslatról.

Erről is beszélünk a szeptemberi PCOS/PMOS webináriumon

Pont az ilyen félreértések miatt szerettem volna, hogy a következő webináriumunkon ne csak a PCOS/PMOS tüneteiről beszéljünk, hanem arról is, mi történik valójában a hormonális és metabolikus háttérben.2026. szeptember 23-án 18:00-tól Dr. Vizer Anna endokrinológus szakorvossal tartjuk a PCOS/PMOS és inzulinrezisztencia webináriumunkat.

Dr. Vizer Anna a konvencionális orvoslás, a diagnosztika és az endokrinológiai kezelések oldaláról járja körül a témát. Én, Kormos Viktória fitoterapeutaként, a komplementer medicina oldaláról vizsgálom meg: mit tudunk az életmódról, táplálkozásról, fitoterápiáról és étrend-kiegészítőkről, és ezek közül mely lehetőségeket támasztják alá valóban kutatások. Azért tartom fontosnak ezt a két nézőpontot együtt, mert PCOS/PMOS esetén különösen könnyű belecsúszni két szélsőség valamelyikébe: vagy mindent gyógyszerrel akarunk megoldani, vagy minden tünet mögött életmódbeli hibát keresünk. A valóság ennél sokkal összetettebb.

A webinárium online lesz, és az előadás után két hétig visszanézhető.

PCOS/PMOS inzulinrezisztencia nélkül: akkor nincs szükség életmódváltásra?

Ezt sem lehet ilyen egyszerűen kijelenteni.Az életmódkezelés a nemzetközi ajánlások egyik alapvető eleme PCOS/PMOS esetén, minden érintettnél, nem csak túlsúly vagy igazolt glükózanyagcsere-zavar mellett.Az életmód azonban nem egyenlő a fogyókúrával.Ez különösen fontos normál vagy alacsony testsúly mellett.Ha nincs szükség fogyásra, akkor nem az a cél, hogy valaki kalóriát vonjon meg magától, minimálisra csökkentse a szénhidrátbevitelt vagy minden étkezés után a vércukrát figyelje.A megfelelő táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő alvás, dohányzás kerülése és az általános kardiometabolikus egészség támogatása testsúlytól függetlenül értékes.

Van speciális PCOS-diéta?

Nincs olyan étrend, amelyről jelenleg azt mondhatnánk, hogy ez a PCOS/PMOS-diéta, és minden érintettnek ezt kellene követnie.A nemzetközi irányelv szerint nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy egyetlen konkrét étrendi összetétel minden más étrendnél jobb lenne PCOS/PMOS esetén. Az étrendi megközelítést ezért fenntarthatóan, az egyéni preferenciákhoz, célokhoz és metabolikus állapothoz igazítva érdemes kialakítani.Ez különösen fontos, ha valakinek nincs inzulinrezisztenciája.Nem indokolt automatikusan úgy étkeznie, mintha cukorbeteg vagy prediabéteszes lenne csak azért, mert PCOS/PMOS diagnózisa van.Ugyanakkor a kiegyensúlyozott, tápanyagdús étrend és a rendszeres fizikai aktivitás akkor is fontos, ha minden jelenlegi vércukoreredmény megfelelő.

És mi a helyzet az inozitollal?

PCOS-ről szóló tartalmakban az inozitol szinte megkerülhetetlen.Sokszor úgy találkozunk vele, mintha a PCOS diagnózisából automatikusan következne, hogy inozitolt kell szedni.A tudományos kép ennél jóval árnyaltabb.

A 2023-as nemzetközi irányelv szerint az inozitol alkalmazása egyéni preferenciák alapján mérlegelhető. Egyes metabolikus mutatókban lehetnek előnyei, ugyanakkor a klinikailag fontos eredmények – például ovuláció, hirsutizmus vagy testsúly – tekintetében a bizonyítékok korlátozottak. Az irányelv a jelenlegi bizonyítékok alapján konkrét inozitol-típust, dózist vagy kombinációt sem tud egyértelműen ajánlani.Ez jó példa arra, miért érdemes különválasztani azt, hogy egy hatóanyagnak van biológiailag logikus mechanizmusa, attól, hogy milyen erős klinikai bizonyíték áll mögötte.

Ha nincs IR-em, kell metformin?

Erre sem lehet pusztán a PCOS/PMOS diagnózis alapján válaszolni. A metformin alkalmazását nem az az egyszerű képlet dönti el, hogy:

PCOS → IR → metformin.

A kezelésnél figyelembe kell venni többek között a BMI-t, a metabolikus kockázatot, a ciklust, az egyéni tüneteket, a gyermekvállalási terveket és a kezelés célját. A nemzetközi irányelv például BMI ≥25 kg/m² mellett PCOS/PMOS esetén metabolikus célokra erősebben támogatja a metformin mérlegelését; alacsonyabb BMI mellett is szóba jöhet, de az ezt alátámasztó bizonyíték korlátozottabb. A megfelelő gyógyszeres kezelés meghatározása természetesen orvosi feladat.

Ha nincs inzulinrezisztenciám, mit kezelünk?

Ez szerintem az egyik legjobb kérdés. Azt, ami nálad ténylegesen probléma.

PCOS/PMOS esetén ez lehet:

rendszertelen menstruáció, ovulációs zavar, nehezített teherbeesés, fokozott szőrnövekedés, akné, hajritkulás, metabolikus kockázat vagy ezek különböző kombinációja. Egy babát tervező, normál testsúlyú, anovulációval küzdő nő kezelési céljai teljesen mások lehetnek, mint egy olyan nőé, akinek rendszeres ciklusa van, de jelentős hiperandrogén tünetei vannak. És megint más lehet a helyzet akkor, ha valakinél prediabétesz, túlsúly vagy jelentős metabolikus kockázat is társul az állapothoz.

Nem kell minden PCOS/PMOS-szal élő nőnek ugyanazt a kezelést kapnia, mert nem minden PCOS/PMOS egyforma.

Az inzulinrezisztencia hiánya kizárja a metabolikus kockázatot?

Nem. Az, hogy egy adott pillanatban nem mutatható ki inzulinrezisztencia vagy glükózanyagcsere-zavar, nem jelenti azt, hogy a hosszú távú kockázatokkal egyáltalán nem kell foglalkozni. A PCOS/PMOS-hoz magasabb 2-es típusú diabéteszkockázat társul, ezért a nemzetközi ajánlás időszakos glikémiás kontrollt javasol. A testsúly, életkor, családi anamnézis, korábbi terhességi cukorbetegség és egyéb kockázati tényezők természetesen módosítják az egyéni kockázatot. Ezért sokkal pontosabb úgy gondolkodni, hogy:

„Most milyen a metabolikus állapotom, és hogyan érdemes hosszú távon követni?”

mint úgy, hogy:

„IR-es vagyok vagy nem IR-es?”

Az emberi anyagcsere ennél jóval kevésbé fekete-fehér.

Lehet tehát PCOS-em inzulinrezisztencia nélkül?

Igen.

Ha ebből a cikkből egyetlen dolgot jegyzel meg, ez legyen az:

az inzulinrezisztencia gyakori és fontos PCOS/PMOS esetén, de nem diagnosztikai kritérium, ezért a hiánya nem zárja ki a PCOS/PMOS-t.

A kutatások alapján a PCOS/PMOS-szal élő nők csoportszinten valóban alacsonyabb inzulinérzékenységet mutathatnak, és a magasabb BMI ezt tovább ronthatja. Ugyanakkor jelentős egyéni különbségek vannak, és különösen a normál testsúlyú érintettek között találunk olyan nőket is, akiknél nem igazolható inzulinrezisztencia.

Ugyanilyen fontos a fordított állítás:

az inzulinrezisztencia önmagában nem bizonyít PCOS/PMOS-t.

Én, Kormos Viktória, ezért nem szeretem a PCOS/PMOS-t egyetlen laboreredményre vagy egyetlen anyagcsere-folyamatra leegyszerűsíteni. Sokkal hasznosabb együtt értelmezni a ciklust, az ovulációt, az androgéntüneteket, a laboreredményeket, a petefészkek jellemzőit és a metabolikus állapotot.

A cél nem az, hogy mindenáron találjunk egy „IR” címkét, hanem hogy megértsük, az adott nőnél hogyan jelenik meg a PCOS/PMOS, milyen kockázatok vannak jelen, és mely beavatkozásoknak lehet valódi értelmük.

PCOS/PMOS és inzulinrezisztencia webinárium – 2026. szeptember 23.

Ha szeretnéd ezt ennél sokkal mélyebben megérteni, 2026. szeptember 23-án 18:00-tól Dr. Vizer Anna endokrinológus szakorvossal tartjuk a PCOS/PMOS és inzulinrezisztencia webináriumunkat. Dr. Vizer Anna a konvencionális orvoslás, a diagnosztika és az endokrinológiai kezelések oldalát mutatja be. Én, Kormos Viktória fitoterapeutaként, a komplementer megközelítést hozom: az életmód, táplálkozás, fitoterápia és étrend-kiegészítők lehetőségeit nézzük meg a jelenlegi kutatások tükrében.

A webinárium egyik fontos célja pontosan az, amit ebben a cikkben is szerettem volna megmutatni: PCOS/PMOS esetén ritkán működnek az egyszerű, mindenkire ráhúzható válaszok. Nem kell választanunk a konvencionális orvoslás és a természetes megközelítés között. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy hol és hogyan tudják bizonyítékokon alapulva kiegészíteni egymást.

A webinárium online lesz, és az előadás két hétig visszanézhető.

Források és további olvasnivaló

A cikk szakmai alapját a 2023-as nemzetközi PCOS-irányelv és annak 2026-os PMOS terminológiai frissítése adja. A névváltással az ajánlások szakmai tartalma nem változott.

International Evidence-based Guideline for PCOS/PMOS – Monash University

2023 International Evidence-based Guideline for PCOS – teljes szakmai anyag

2026-os PCOS → PMOS terminológiai frissítés

Insulin resistance in PCOS – szisztematikus áttekintés és clamp-vizsgálatok metaanalízise

Insulin resistance in obesity and PCOS – szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Insulin resistance and PCOS – mechanizmusok és klinikai jelentőség

Inzulinrezisztencia és glükóztolerancia sovány PCOS-os nőknél

Lean PCOS – bizonyítékokon alapuló áttekintés