Az ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart) hagyományosan főként férfiaknál vizsgálták, ezért máig kevéssé értjük, hogyan érinti ez a rendellenesség a nőket, különösen a hormonális ciklus változásainak tükrében. Egy új brit kutatás azonban fontos felismerésre jutott: azok a nők, akik ADHD-val élnek, jóval nagyobb eséllyel szenvednek a súlyos premenstruációs hangulatzavartól, azaz a PMDD-től.
A PMDD (premenstruális diszfóriás zavar) egy olyan mentális egészségi állapot, amely a menstruációt megelőző napokban jelentkezik, és erőteljes hangulati ingadozásokkal, ingerlékenységgel, szorongással, depresszióval, sőt akár öngyilkossági gondolatokkal is járhat. A tünetek a vérzés megindulásával általában enyhülnek vagy megszűnnek, ám addig jelentősen megnehezíthetik a mindennapi életvitelt.
Jessica Agnew-Blais pszichológus és kollégái 715, 18 és 34 év közötti brit nőt kérdeztek meg egy online felmérésben az ADHD és a PMDD tüneteiről, illetve arról, hogy miként befolyásolják ezek az életminőségüket. Az eredmények szerint azok a nők, akiknél orvosi diagnózis alapján ADHD-t állapítottak meg, közel háromszor nagyobb valószínűséggel feleltek meg a PMDD kritériumainak, mint azok, akik nem élnek ezzel a neurodevelopmentális zavarral.
A vizsgálat egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a megnövekedett kockázat nemcsak a hivatalosan diagnosztizált ADHD-s nőkre igaz, hanem azokra is, akik tüneteik alapján magas ADHD-értéket mutattak, akkor is, ha hivatalos diagnózist nem kaptak. Különösen aggasztó, hogy azok a nők, akik ADHD mellett depresszióval vagy szorongással is küzdenek, még ennél is magasabb kockázatnak vannak kitéve.
A leggyakrabban jelentett PMDD-tünetek között szerepelt az ingerlékenység, a túlterheltség érzése, a depresszív hangulat, valamint az alvászavarok, különösen az ADHD-val élők körében. Mindez azt jelzi, hogy a hormonális változások és az idegrendszeri szabályozás zavara között összetett kapcsolat áll fenn, amely különösen sebezhetővé teszi az érintetteket a ciklus bizonyos szakaszaiban.
A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a PMDD diagnózist nem valós idejű, hónapokon átívelő tünetkövetéssel állapították meg, hanem a résztvevők emlékezetére hagyatkozva, ami pontatlanságot eredményezhet. A jövőben érdemes lenne napi szintű, cikluson átívelő megfigyeléseket végezni, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mikor és hogyan jelentkeznek a tünetek, illetve hogyan különíthetők el más mentális zavaroktól, például depressziótól vagy szorongástól, amelyek a menstruációt megelőző időszakban szintén felerősödhetnek.
Bár a PMDD kevesebb nőt érint, mint a premenstruációs szindróma (PMS), súlyossága miatt kiemelt figyelmet érdemel. A nők gyakran számolnak be arról, hogy ebben az időszakban képtelenek örömöt találni bármiben, sőt, fizikai képtelenségként élik meg az élet apró örömeinek érzékelését is. Ezért különösen fontos, hogy az orvosok, pszichológusok és más egészségügyi szakemberek tisztában legyenek ezzel az összefüggéssel, és ha egy nő ADHD-val él, figyeljenek arra, nem jelentkeznek-e nála a PMDD jelei is.
A mostani kutatás rávilágít arra, hogy az ADHD-s nők kiemelt kockázati csoportot jelentenek a PMDD szempontjából, különösen akkor, ha egyidejűleg más pszichés betegséggel is küzdenek. Ez a felismerés segítheti az orvosi szűrés célzottabbá tételét, és előmozdíthatja, hogy a nők időben megkapják a megfelelő diagnózist és kezelést – amellyel nemcsak életminőségük javítható, hanem a súlyosabb következmények, például az öngyilkossági kockázat is csökkenthető.
Kapcsolat