A menopauza egy természetes, ám gyakran kihívásokkal teli életszakasz, amely minden nő életében elérkezik. Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar pedig egy olyan állapot, amelyről még ma is sok félreértés él, különösen a nők esetében. De mi történik akkor, ha ez a két jelenség egyszerre van jelen? Egy friss, a King's College London kutatóintézete (IoPPN) által végzett vizsgálat szerint az ADHD és a menopauza egymást is befolyásolhatják – és a hatásuk nem mindig nyilvánvaló.

Mit mutat az új kutatás?

A Journal of Attention Disorders folyóiratban megjelent tanulmányban 656, 45 és 60 év közötti nőt vizsgáltak meg. Közülük 245 főnél volt hivatalosan is diagnosztizált ADHD, és 107-en gyógyszeres kezelést is kaptak. A kutatók három fontos kérdésre keresték a választ:

1. Vannak-e súlyosabb menopauzális panaszai azoknak a nőknek, akik ADHD-val élnek?

2. Befolyásolja-e a gyógyszeres kezelés a tüneteket?

3. Kimutatható-e kapcsolat az ADHD tünetei és a menopauzális panaszok között?

Az eredmények árnyalt képet mutatnak:

• Az ADHD diagnózisa önmagában nem okozott súlyosabb menopauzális panaszokat.

• Az ADHD tüneteinek súlyossága azonban szoros összefüggést mutatott a menopauzával kapcsolatos nehézségekkel.

• A gyógyszerszedés nem csökkentette számottevően a tünetek súlyosságát, de befolyásolta, hogy milyen típusú panaszok jelentkeztek.

Az ADHD-val élő, de gyógyszert nem szedő nők esetében az ADHD tünetek leginkább szorongással, depresszióval, memória- és koncentrációzavarral álltak kapcsolatban. Az ADHD gyógyszert szedő nőknél pedig ezek mellett a pszichoszociális működés romlása, a közérzet és az életminőség csökkenése – például a hőhullámok és éjszakai izzadás miatti zavarok – is megjelentek.

Miért más a női ADHD?

Az ADHD-t sokáig a hiperaktív kisfiúk "problémájaként" tartották számon, így a nőknél gyakran aluldiagnosztizálták, vagy egyáltalán nem ismerték fel. A nőknél az ADHD tünetei gyakran kevésbé látványosak: belső nyugtalanság, túlgondolkodás, érzelmi ingadozás, krónikus halogatás vagy túlzott megfelelési kényszer formájában jelentkezhetnek.

Sokan közülük fiatal koruktól kezdve saját stratégiákkal próbálnak megküzdeni a nehézségekkel, így akár évtizedekig is élhetnek diagnózis nélkül. A menopauza idején azonban a hormonális változások (főként az ösztrogénszint csökkenése) olyan neurobiológiai változásokat indítanak el, amelyek felerősíthetik az ADHD tüneteit is. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy azok a nők, akik korábban „elboldogultak” a tüneteikkel, hirtelen úgy érzik, kicsúszik a lábuk alól a talaj.

Miért fontos erről beszélni?

A menopauza nemcsak fizikai, hanem pszichés és kognitív változásokkal is jár: alvászavar, memóriazavar, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, szorongás és depresszív hangulat is megjelenhet. Ezek nagyon hasonlóak az ADHD tüneteihez – így gyakran nehéz megkülönböztetni, hogy a problémák forrása a hormonális változás vagy egy eddig fel nem ismert ADHD.

Ha pedig valaki mindkét állapottal érintett, a tünetek összeadódhatnak, és jelentős mértékben ronthatják az életminőséget, a munkavégző képességet és a társas kapcsolatokat.

Hogyan lehet segíteni?

1. Diagnózis és önismeret
   Ha valaki azt tapasztalja, hogy a koncentrációja, türelme, emlékezete vagy érzelemszabályozása a menopauza környékén hirtelen romlani kezd, érdemes lehet ADHD irányában is vizsgálódni – különösen, ha ezek a tünetek fiatalkorában is jelen voltak, csak nem tűntek annyira zavarónak.

2. Komplex kezelés
   Az ADHD és a menopauza is külön-külön is kezelhető, de ha egyszerre vannak jelen, akkor a kezelésnek holisztikusnak kell lennie. Ez magában foglalhatja:

   • megfelelő ADHD gyógyszerelést, ha indokolt

   • hormonpótló kezelést, ha nincs ellenjavallata

   • életmódbeli beavatkozásokat: stresszcsökkentés, alvásjavítás, rendszeres mozgás

   • célzott étrend és kiegészítők, például omega-3, magnézium, B-vitaminok, inozitol

3. Támogató környezet és edukáció
   Fontos, hogy a nők ne érezzék magukat egyedül ezzel a problémával. Az egészségügyben, a munkahelyeken, de akár a családi kapcsolatokban is sok múlik azon, hogy a környezet hogyan áll a változókorban lévő nőkhöz – különösen akkor, ha ADHD-val is küzdenek.

Összegzés

A menopauza és az ADHD külön-külön is jelentős kihívásokat jelenthet, együtt viszont még komplexebbé teszik a női életközepi időszakot. A legfontosabb üzenet az, hogy nem szabad bagatellizálni a tüneteket, sem pedig azt hinni, hogy „ez csak az öregedés része”. A tudomány egyre több bizonyítékkal szolgál arra, hogy a hormonális változások és az idegrendszeri érzékenységek szorosan összefüggenek. Ezért is kiemelten fontos a tudatosság, a korai felismerés és a személyre szabott támogatás.