„Öko” papírszívószál? Inkább „örökké élő vegyszerek” koktélja.

Az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása érdekében az utóbbi években világszerte elterjedtek az úgynevezett „környezetbarát” alternatívák – köztük a papírból, bambuszból vagy más növényi alapanyagokból készült szívószálak. Az új európai és amerikai kutatási eredmények azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezen termékek nagy része olyan, rendkívül lassan lebomló vegyi anyagokat tartalmaz, amelyek hosszú távon környezeti és egészségügyi kockázatot is jelenthetnek.

PFAS – az „örök vegyi anyagok”

A köznyelvben csak „örök vegyi anyagokként” (angolul forever chemicals) emlegetett PFAS-ok (polifluorozott és perfluorozott alkil anyagok) egy több mint 12 000 tagot számláló vegyületcsalád, amelyeket kémiai stabilitásuk és víz-, valamint zsírtaszító tulajdonságaik miatt használnak világszerte az iparban – élelmiszercsomagolásokban, tapadásmentes edényekben, vízálló ruházatban, kozmetikumokban és tűzoltó habokban.

A PFAS vegyületek legnagyobb problémája, hogy:

extrém mértékben tartósak (környezetben és szervezetben egyaránt),
bioakkumulatívak (felhalmozódnak a szervezetben, nem ürülnek ki),
és toxikus hatásokat mutatnak, különösen hosszú távú expozíció esetén.

A kutatások szerint egyes PFAS-vegyületek összefüggésbe hozhatók:

magas koleszterinszinttel,
pajzsmirigybetegségekkel,
csökkent immunválasszal,
májkárosodással,
valamint vesedaganat és heredaganat kockázatának növekedésével.

Mit talált a kutatás?

A University of Antwerp kutatócsoportja 2023-ban 39 különböző típusú szívószálat vizsgált meg (papír, bambusz, műanyag, üveg, rozsdamentes acél), és 29 különféle PFAS-vegyület jelenlétét elemezték.

Az eredmények a következők voltak:

Papírszívószálakban a minták 90%-ában találtak PFAS-t.
Bambuszszívószálakban ez az arány 80% volt.
Műanyag szívószálaknál 75%.
Üvegszívószálaknál 40%.
Rozsdamentes acél szívószálaknál nem detektáltak PFAS-t.

A leggyakrabban kimutatott vegyület a perfluoroktánsav (PFOA) volt, amelyet 2020 óta globálisan betiltottak. Ennek ellenére még mindig jelen van számos termékben. Kimutatták továbbá a trifluorecetsavat (TFA) és a trifluorometán-szulfonsavat (TFMS), amelyek vízben könnyen oldódnak, és potenciálisan kioldódhatnak a szívószálból az italba.

Lehet, hogy nem hozzáadják – hanem már eleve benne van?

A kutatók megjegyzik, hogy nem minden esetben egyértelmű, hogy a PFAS-t szándékosan adták-e hozzá a szívószálakhoz víztaszító bevonatként, vagy a szennyeződés már a gyártás során, illetve az alapanyagként használt növények termesztése közben keletkezett (például a talaj vagy a feldolgozás során használt eszközök révén).

Azt azonban a minták nagy száma és a kimutatott koncentrációk alapján valószínűsítik, hogy számos esetben valóban célzott felhasználásról van szó, különösen a papíralapú szívószálak esetében.

Egészségügyi kockázat: alacsony, de nem elhanyagolható

A mért koncentrációk önmagukban alacsonyak voltak, és azonnali egészségkárosító hatást nem okoznak. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a PFAS vegyületek nem bomlanak le és nem ürülnek ki a szervezetből, így minden újabb expozíció hozzáadódik a már meglévő terheléshez.

Ez a kumulatív hatás különösen fontos, ha más forrásokból – például élelmiszerekből, csomagolóanyagokból, vízből – is éri PFAS-expozíció az egyént.

Fenntarthatóság kérdőjelekkel

Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a „biológiailag lebomló” vagy „fenntartható” címkék nem feltétlenül tükrözik a termékek valódi környezetbarát mivoltát. Bár egy papírszívószál külsőre lebomlóbbnak tűnik, ha PFAS-vegyületet tartalmaz, akkor:

környezeti oldalról sem tekinthető valóban lebomlónak,
és nem tekinthető toxikológiailag semleges alternatívának.

Mit javasolnak a kutatók?

A tanulmány végkövetkeztetése szerint:

„A rozsdamentes acélból készült szívószálak esetében egyetlen PFAS-vegyületet sem detektáltunk, így a legbiztonságosabb választásnak ez tekinthető – vagy az, ha egyáltalán nem használunk szívószálat.”