A női termékenység életkorral változik – de nem egyik napról a másikra

Sok nő szeretné tudni, hogy valójában mikor kezd csökkenni a termékenysége. Az interneten gyakran találkozhatunk olyan kijelentésekkel, hogy „35 éves kor után hirtelen bezuhan a termékenység”, vagy hogy „40 felett már szinte lehetetlen teherbe esni”. Ezek azonban túlságosan leegyszerűsítik a valóságot.

A női termékenység valóban szorosan összefügg az életkorral, de a változás fokozatos. Nincs egyetlen születésnap, amely után egyik napról a másikra jelentősen romlanának az esélyek. Ehelyett egy lassú biológiai folyamat zajlik, amelynek üteme ráadásul egyénenként is eltérhet.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan változik a női termékenység a húszas, harmincas és negyvenes években, mi történik a petefészkekben az évek során, és miért fontos különbséget tenni a petesejtek száma és minősége között.

A nők véges számú petesejttel születnek

A férfiakkal ellentétben a nők nem termelnek folyamatosan új ivarsejteket.

A petesejtek már a magzati élet során kialakulnak. A magzati fejlődés közepén körülbelül 6–7 millió petesejt található a petefészkekben, azonban ezek száma már a születés előtt csökkenni kezd.

Születéskor nagyjából 1–2 millió, a pubertás kezdetére pedig már csak körülbelül 300–500 ezer petesejt marad.

Ettől kezdve minden menstruációs ciklus során több száz vagy akár több ezer tüsző indul fejlődésnek, de közülük általában csak egy jut el az ovulációig. A többi természetes módon elsorvad. Emiatt a petesejtkészlet folyamatosan fogy, függetlenül attól, hogy valaki szeretne-e gyermeket, használ-e fogamzásgátlót vagy már volt-e terhes.

Nemcsak a petesejtek száma, hanem a minőségük is változik

A termékenységet sokan kizárólag a petesejtek számával azonosítják, pedig legalább ennyire fontos a petesejtek minősége is.

Ahogy telnek az évek, nemcsak egyre kevesebb petesejt áll rendelkezésre, hanem nő azoknak a petesejteknek az aránya is, amelyek kromoszóma-rendellenességet hordoznak. Ez természetes biológiai folyamat, amely minden nőnél bekövetkezik.

Ennek következtében az életkor előrehaladtával fokozatosan:

• csökken a természetes fogamzás esélye,
• nő a vetélés kockázata,
• emelkedik bizonyos kromoszóma-rendellenességek előfordulása,
• és csökken az IVF-kezelések sikeressége is.

Éppen ezért a termékenység szempontjából nem elegendő kizárólag a petefészek-tartalékot vizsgálni. Két azonos AMH-értékkel rendelkező nő természetes fogamzási esélyei jelentősen eltérhetnek attól függően, hogy 28 vagy 40 évesek.

Mit mutatnak a kutatások?

A nagy népességvizsgálatok szerint a női termékenység már a harmincas évek elején lassú csökkenésnek indul, de a legtöbb nő számára ez még nem jelent drámai változást.

A változás üteme azonban a harmincas évek közepétől felgyorsul, különösen 35 éves kor után. Negyvenéves kor körül a csökkenés még kifejezettebbé válik, elsősorban a petesejtek minőségének romlása miatt.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden 35 év feletti nő nehezen esik teherbe, vagy hogy 40 év felett ne születnének egészséges gyermekek. A statisztikai átlagok nem írják le egyetlen ember egyéni helyzetét.

Hogyan változik a termékenység a húszas években?

Biológiai szempontból a húszas évek jelentik a legkedvezőbb időszakot a gyermekvállalásra.

Ebben az életkorban általában még nagyobb a petefészek-tartalék, magasabb a jó minőségű petesejtek aránya, alacsonyabb a vetélés kockázata, és a természetes fogamzás esélye is a legmagasabb.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden húszas éveiben járó nő könnyen teherbe esik. Az endometriózis, a PCOS, a petevezetékek elzáródása, a férfi oldali termékenységi problémák vagy más egészségügyi tényezők fiatal életkorban is megnehezíthetik a gyermekvállalást.

Mégis, ha kizárólag az életkort vizsgáljuk, a húszas évek jelentik a női termékenység biológiai csúcspontját.

Hogyan változik a termékenység a harmincas években?

A harmincas években a legtöbb nő továbbra is jó eséllyel teherbe tud esni, azonban a biológiai változások már fokozatosan megkezdődnek.

30 és 35 éves kor között a termékenység általában lassan csökken. A petesejtek száma tovább fogy, és egyre nagyobb arányban fordulnak elő olyan petesejtek, amelyek kromoszóma-rendellenességet hordoznak. Ez a folyamat természetes része a petefészek öregedésének.

A kutatások alapján a termékenység csökkenése 35 éves kor után válik kifejezettebbé. Ez azonban nem egy éles határvonal. Nem történik olyan biológiai változás a 35. születésnapon, amely egyik napról a másikra jelentősen rontaná a teherbeesés esélyét. Inkább arról van szó, hogy ekkorra a korábban lassú csökkenés üteme felgyorsul.

Éppen ezért a szakmai ajánlások szerint 35 éves kor felett már hamarabb érdemes kivizsgálást kérni, ha nem sikerül a teherbeesés.

Mi történik 40 éves kor felett?

Negyvenéves kor körül a petesejtek minőségének romlása válik a termékenységet leginkább meghatározó tényezővé.

Bár sok nőnek még mindig van rendszeres menstruációja és peteérése, a megtermékenyülés esélye ciklusonként tovább csökken, miközben nő a vetélés és a kromoszóma-rendellenességek kockázata.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez sem jelenti azt, hogy természetes úton már ne lehetne teherbe esni. Számos nő vállal egészséges gyermeket negyvenéves kor után is, ugyanakkor statisztikailag egyre kisebb az esély, és gyakrabban lehet szükség reprodukciós segítségre.

Minden nőnél ugyanakkor kezdődik a csökkenés?

Nem.

Ez az egyik legfontosabb üzenet.

Két azonos életkorú nő termékenysége jelentősen eltérhet egymástól. Az életkor önmagában csak az egyik tényező.

A petefészek öregedésének ütemét többek között befolyásolhatja:

• a genetikai háttér,
• bizonyos autoimmun betegségek,
• egyes genetikai eltérések,
• daganatellenes kezelések,
• petefészek-műtétek,
• valamint bizonyos életmódbeli tényezők, például a dohányzás.

Ezért fordulhat elő, hogy egy 32 éves nő petefészek-tartaléka alacsonyabb, mint egy 38 évesé.

Befolyásolja az életmód a termékenység csökkenését?

Igen, de fontos tudni, hogy az életmód nem tudja megállítani a petefészkek biológiai öregedését.

A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő testsúly, a dohányzás elhagyása és az elegendő alvás hozzájárulhat az általános reproduktív egészséghez, azonban egyik módszer sem képes megakadályozni, hogy az életkor előrehaladtával csökkenjen a petesejtek száma és minősége.

Éppen ezért érdemes óvatosan kezelni azokat a termékeket vagy programokat, amelyek azt ígérik, hogy „megfiatalítják a petefészket”, vagy évekkel visszafordítják a biológiai órát. Jelenleg nincs olyan tudományosan bizonyított kezelés, amely erre képes lenne.

Mikor érdemes kivizsgálást kérni?

Az ajánlások szerint életkortól függően eltérő, hogy mennyi ideig érdemes próbálkozni természetes úton.

Általánosságban:

• 35 éves kor alatt akkor javasolt meddőségi kivizsgálás, ha egy év rendszeres, védekezés nélküli együttlét után sem következik be terhesség.
• 35 éves kor felett már hat hónap sikertelen próbálkozás után érdemes szakemberhez fordulni.
• 40 éves kor felett vagy ismert termékenységi problémák esetén célszerű már a gyermekvállalás tervezésekor konzultálni nőgyógyásszal vagy reprodukciós specialistával.

A korai kivizsgálás nemcsak a problémák felismerésében segíthet, hanem abban is, hogy a rendelkezésre álló időt a lehető legjobban lehessen kihasználni.

Milyen vizsgálatok segíthetnek felmérni a termékenységet?

Sok nő szeretné tudni, hogy egy laborvizsgálatból megállapítható-e, mennyi ideje van még a gyermekvállalásra. A válasz röviden: nem.

Jelenleg nincs olyan egyetlen vizsgálat, amely pontosan meg tudná mondani, meddig marad valaki termékeny, vagy mikor fog bekövetkezni a menopauza. A termékenység felmérése mindig több információ együttes értékelésén alapul.

A leggyakrabban alkalmazott vizsgálatok közé tartoznak:

• AMH (anti-Müller-hormon): a petefészek-tartalékról ad információt, vagyis arról, hogy körülbelül mennyi fejlődésre képes tüsző maradt a petefészkekben.
• AFC (antrális tüszőszám): hüvelyi ultrahanggal mérhető, és szintén a petefészek-tartalék megítélését segíti.
• FSH és ösztradiol: a ciklus elején végzett hormonvizsgálatok, amelyek a petefészek működéséről adhatnak információt.
• LH, prolaktin és pajzsmirigyfunkció: segíthetnek az ovulációt befolyásoló hormonális eltérések felismerésében.

Fontos tudni, hogy ezek a vizsgálatok elsősorban a petefészek működéséről adnak információt. Nem képesek pontosan megjósolni, hogy egy nő mikor fog teherbe esni, vagy hány évig marad termékeny.

Gyakori tévhitek

„35 éves kor után már nagyon nehéz teherbe esni.”

Nem igaz.

A termékenység valóban csökken, de ez fokozatos folyamat. Sok nő 35 éves kor után is természetes úton esik teherbe, és egészséges gyermeket szül.

„Ha jó az AMH-m, ráérek még éveket várni.”

Nem feltétlenül.

Az AMH a petesejtek számáról, nem pedig a minőségéről ad információt. Az életkor előrehaladtával a petesejtek minősége akkor is romlik, ha az AMH még megfelelő.

„Ha rendszeresen menstruálok, biztosan termékeny vagyok.”

Nem mindig.

A rendszeres ciklus gyakran azt jelzi, hogy van peteérés, de önmagában nem árulja el, milyen a petesejtek minősége, megfelelő-e a petefészek-tartalék, illetve fennáll-e más, a teherbeesést nehezítő probléma.

„A fogamzásgátló megőrzi a petesejteket.”

Ez egy gyakori tévhit.

A hormonális fogamzásgátlók megakadályozzák az ovulációt, de nem állítják meg a petefészek természetes öregedését. A tüszők száma ugyanúgy folyamatosan csökken, mint azoknál a nőknél, akik nem szednek fogamzásgátlót.

Források

• ESHRE Guideline Group. Female fertility preservation. https://www.eshre.eu/Guidelines
• American Society for Reproductive Medicine (ASRM). Fertility evaluation of infertile women. https://www.asrm.org/
• Practice Committee of the ASRM. Testing and interpreting measures of ovarian reserve. Fertility and Sterility. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33280722/
• ACOG. Having a Baby After Age 35: How Aging Affects Fertility and Pregnancy. https://www.acog.org/womens-health
• CDC. About Female Fertility. https://www.cdc.gov/reproductivehealth/
• Steiner AZ, et al. Antimüllerian hormone as a predictor of natural fecundability. JAMA. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25005651/