A korai terhességi veszteségek leggyakoribb okai tudományos szemmel
Amikor egy várva várt terhesség során kiderül, hogy az embrió fejlődése megállt, az az egyik legnehezebb élmény, amin egy pár keresztülmehet. Ilyenkor szinte mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztatja: miért történt ez? Sokan önmagukat hibáztatják. Arra gondolnak, hogy talán túl sokat dolgoztak, sportoltak, emeltek, stresszeltek vagy rosszul étkeztek. A jelenlegi tudományos ismeretek alapján azonban a korai embriófejlődés leállásának legtöbbször nem ezek állnak a hátterében. A legtöbb esetben olyan biológiai folyamatokról van szó, amelyekre sem az anya, sem az apa nem tudott volna hatással lenni. Ebben a cikkben bemutatjuk, mit jelent pontosan az embrió fejlődésének leállása, milyen okok állhatnak a háttérben, és mit mondanak erről a legfrissebb kutatások.
Mit jelent az embrió fejlődésének leállása?
Embriófejlődés-leállásról akkor beszélünk, amikor a megtermékenyülés és a beágyazódás megtörténik, a terhesség elindul, azonban az embrió egy bizonyos fejlődési szakaszban már nem fejlődik tovább. Ez történhet még azelőtt, hogy szívműködés alakulna ki, de előfordulhat az is, hogy korábban már látható volt szívhang, amely később megszűnik. Az orvosi szaknyelv ezt az állapotot gyakran missed abortionnak, magyarul elhalt terhességnek nevezi. Fontos különbséget tenni az embriófejlődés leállása és az üres petezsák között. Utóbbi esetben a terhességi zsák kialakul, de embrió nem fejlődik ki benne.
Mennyire gyakori?
A korai vetélés a várandósság egyik leggyakoribb szövődménye. A klinikailag igazolt terhességek körülbelül 10–20%-a végződik vetéléssel, és ezek döntő többsége az első trimeszterben következik be. Ha beleszámítjuk azokat a nagyon korai terhességeket is, amelyek még a menstruáció késése előtt megszakadnak, a korai terhességi veszteségek előfordulása ennél is magasabb lehet. Éppen ezért, bár egy vetélés rendkívül fájdalmas élmény, orvosi szempontból sajnos nem számít ritka eseménynek.
A leggyakoribb ok: kromoszóma-rendellenesség
A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján az első trimeszterben bekövetkező embriófejlődés-leállások leggyakoribb oka a fejlődő embrió kromoszóma-rendellenessége.
A megtermékenyülés során a petesejt és a spermium genetikai állománya egyesül. Előfordulhat azonban, hogy ebben a folyamatban véletlenszerű hiba történik. Az embrió ilyenkor túl sok vagy túl kevés kromoszómát hordozhat, vagy egyéb genetikai eltérés alakulhat ki. Ha ezek az eltérések nem összeegyeztethetők a normális fejlődéssel, az embrió fejlődése természetes módon leállhat. A kutatások szerint az első trimeszteri vetélések jelentős részének hátterében ilyen kromoszóma-rendellenesség áll.
Miért fordulnak elő ezek a genetikai eltérések?
A legtöbb esetben teljesen véletlenszerű eseményről van szó. Nem azért történnek, mert a szülők valamit rosszul csináltak, és általában nem öröklött betegségek következményei. Az életkor azonban befolyásolja a kockázatot. Ahogy a nők idősebbek lesznek, a petesejtekben egyre gyakrabban fordulnak elő kromoszóma-rendellenességek. Ez az egyik oka annak, hogy az életkor előrehaladtával nő a vetélés kockázata is. Fontos azonban tudni, hogy fiatal életkorban is előfordulhat embriófejlődés-leállás, hiszen a genetikai hibák egy része teljesen véletlenszerűen alakul ki.
Lehetnek más okok is?
Igen.
Bár a kromoszóma-rendellenességek jelentik a leggyakoribb okot, nem minden embriófejlődés-leállás vezethető vissza genetikai eltérésre. Egyes esetekben más tényezők is hozzájárulhatnak a terhesség megszakadásához.
1. A méh fejlődési rendellenességei
A méh anatómiai eltérései bizonyos esetekben növelhetik a vetélés kockázatát.
Ilyenek lehetnek például:
- méhsövény,
- egyes veleszületett méhfejlődési rendellenességek,
- nagyobb méhüregi miómák,
- jelentősebb méhpolipok,
- méhen belüli összenövések.
Nem minden anatómiai eltérés okoz problémát, ezért ezek megítélése mindig egyéni.
2. Hormonális eltérések
A megfelelő hormonális környezet elengedhetetlen a korai terhesség fenntartásához.
Bizonyos esetekben szerepet játszhatnak például:
- kezeletlen pajzsmirigybetegségek,
- nem megfelelően kezelt cukorbetegség,
- ritkábban jelentősebb hormonális zavarok.
Korábban sokat beszéltek a progeszteronhiány szerepéről is, azonban ma már úgy gondoljuk, hogy a csökkent progeszteronszint sok esetben inkább következménye, mint oka a fejlődésében megállt terhességnek. Ha az embrió fejlődése valamilyen okból leáll, a progeszteronszint is csökkenni kezd.
3. Antifoszfolipid szindróma
Az antifoszfolipid szindróma (APS) egy autoimmun betegség, amely fokozott véralvadási hajlammal jár. Bizonyítottan összefügg ismétlődő vetélésekkel és bizonyos terhességi szövődményekkel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez viszonylag ritka állapot, és rutinszerű szűrése egyetlen vetélés után általában nem javasolt.
4. Krónikus endometritisz
Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik a krónikus endometritisz szerepével.Ez a méhnyálkahártya tartós, gyakran tünetmentes gyulladása, amely hagyományos ultrahangvizsgálattal általában nem látható. Egyes vizsgálatok szerint gyakoribb lehet ismétlődő vetélések vagy ismétlődő beágyazódási sikertelenség esetén, ugyanakkor pontos jelentősége és a kivizsgálás helye még ma is kutatás tárgya.
5. Genetikai eltérések a szülőknél
Ritkán előfordulhat, hogy valamelyik szülő kiegyensúlyozott kromoszóma-átrendeződést hordoz. Ilyenkor a hordozó általában teljesen egészséges, azonban a kialakuló embriók egy része olyan genetikai eltérést örökölhet, amely miatt a fejlődés korán leáll. Ezért ismétlődő vetélések esetén bizonyos esetekben a szülők genetikai vizsgálata is szóba kerülhet.
Okozhatta a stressz?
Ez talán a leggyakoribb kérdés.
A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján egy stresszes munkanap, egy vita, egy rosszul sikerült hét vagy egy egyszeri lelki megterhelés önmagában nem tekinthető a korai embriófejlődés-leállás bizonyított okának. A legtöbb vetélés hátterében olyan biológiai folyamat áll, amely már napokkal vagy hetekkel korábban eldőlt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a stressznek nincs hatása az általános egészségre, de a legtöbb korai vetélés miatt az anyának nincs oka önmagát hibáztatni.
Okozhatta a sport vagy egy nehezebb emelés?
A legtöbb esetben nem. Normál, komplikációmentes korai terhességben nincs bizonyíték arra, hogy egy hétköznapi fizikai aktivitás, séta, lépcsőzés, autózás vagy egy egyszeri nehezebb tárgy megemelése embriófejlődés-leállást okozna. Ha a fejlődés megáll, annak oka legtöbbször már a megtermékenyüléskor vagy a legkorábbi fejlődési szakaszban jelen volt.
Mikor érdemes kivizsgálást kérni?
Egyetlen korai vetélés vagy embriófejlődés-leállás után a legtöbb esetben nem indokolt azonnal részletes kivizsgálást végezni.
Ennek oka, hogy az első trimeszteri vetélések jelentős részét véletlenszerű kromoszóma-rendellenességek okozzák, amelyek egyszeri eseménynek tekinthetők.
Ha azonban a vetélés ismétlődik, vagy egyéb kockázati tényezők is fennállnak, az orvos további vizsgálatokat javasolhat.
A kivizsgálás része lehet például:
- nőgyógyászati ultrahang,
- a méhüreg vizsgálata,
- hormonvizsgálatok,
- pajzsmirigyfunkció ellenőrzése,
- antifoszfolipid szindróma irányú laborvizsgálatok,
- genetikai vizsgálatok bizonyos esetekben.
A pontos kivizsgálási tervet mindig az egyéni kórtörténet alapján állítják össze.
Mekkora az esély egy következő egészséges terhességre?
Ez az egyik legfontosabb kérdés azok számára, akik embriófejlődés-leállást éltek át.
A jó hír az, hogy egyetlen vetélés után a legtöbb párnak nagyon jó esélye van arra, hogy a következő terhesség egészségesen fejlődjön.
A korai vetélés önmagában nem jelenti azt, hogy valakinél meddőség áll fenn, vagy hogy a következő várandósság is biztosan vetéléssel végződik.
Természetesen az életkor, az ismert betegségek és az egyéni egészségi állapot befolyásolhatják a kockázatot, de statisztikailag az egyszeri vetélés után a következő terhesség esélyei általában kedvezőek.
Lehetett volna megelőzni?
Sok nő hónapokkal vagy akár évekkel később is újra és újra végiggondolja, hogy vajon mit csinálhatott volna másként.
A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján azonban a legtöbb első trimeszteri embriófejlődés-leállás nem előzhető meg, mert hátterében többnyire olyan kromoszóma-rendellenesség áll, amely már a megtermékenyülés pillanatában kialakult.
Ezért fontos tudni, hogy:
- egy rossz mozdulat,
- egy hosszabb séta,
- a munka,
- a sport,
- egy stresszes nap,
- vagy egy korábban elfogyasztott étel
a legtöbb esetben nem felelős a vetélésért.
Gyakori tévhitek
„Ha megállt az embrió fejlődése, biztosan én rontottam el valamit.”
Nem.
A jelenlegi kutatások szerint a legtöbb első trimeszteri embriófejlődés-leállás hátterében véletlenszerű kromoszóma-rendellenesség áll, amelyet sem az anya, sem az apa nem tudott volna befolyásolni.
„Egy vetélés után biztosan újra megtörténik.”
Ez sem igaz.
A legtöbb nő egyetlen vetélés után később egészséges gyermeket szül.
„A stressz okozta a vetélést.”
Bár a tartós stressz nem kedvez az általános egészségnek, jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy egy egyszeri stresszes esemény önmagában embriófejlődés-leállást okozna.
Források
- American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG). Early Pregnancy Loss.
https://www.acog.org/womens-health/faqs/early-pregnancy-loss - ESHRE Guideline – Recurrent Pregnancy Loss.
https://www.eshre.eu/Guidelines - American Society for Reproductive Medicine (ASRM). Evaluation and treatment of recurrent pregnancy loss.
https://www.asrm.org/ - Practice Committee of the American Society for Reproductive Medicine. Evaluation and treatment of recurrent pregnancy loss: a committee opinion. Fertility and Sterility.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36400618/ - Rai R, Regan L. Recurrent miscarriage. The Lancet.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/14511931/
Cikk megírásához AI eszközt használtunk.
Kép forrása: https://www.pexels.com/
Kapcsolat